Sminkes blog 2

Kezdőlap | Könyv | Sminkes blog 1 | Fotók | Referenciák | Ők is... | Linkek | Kapcsolat

2012. február 19.

Érdekes csetelést folytattam nemrégen egy tanítványommal, aki az utolsó diákom volt, mielőtt kimentem Berlinbe.
A történet ott kezdődik, hogy egy nagyon szimpatikus lány megtalált engem, mint sminkest az internet tengerében, és ismeretlenül is a segítségemet kérte egy divatbemutató sminkjeinek elkészítéséhez. Különböző stílusú-típusú ruhákhoz kellett fantáziasminkeket készítenie, és a közös ötletelés után a próbasminkeket is elküldte, amit én megkritizáltam, hogyan lehetne még jobb, még látványosabb. Ma meg megnézhettem az elkészült sminkeket a bemutatótóról és meg voltam elégedve vele. És ismétlem, ez a lány nem az én tanítványom volt, csak szimpatikus voltam neki!
Itt jön a csavar, mert bejelöltem a facebookon a lány képeit, hogy tetszenek, és egy perc múlva egy tanítványom megkérdezte, ez a lány is a tanítványom volt-e. Elmondtam neki a fentebbieket, erre kiderült, hogy ő szintén ott volt ezen az eseményen, mint sminkes; gyötrődött ő is az ötleteivel, de nem kérdezett tőlem előtte, nem is tudtam, hogy ő is ott lesz azon az eseményen. Kérdésemre, hogy ő miért nem kért tanácsot (mert el volt kenődve, az egyik modelljével nem volt megelégedve), azt válaszolta, nem akart evvel zargatni, úgyis sok dolgom van. Nos, szerencsére tényleg sokat dolgozom, de megállt bennem az ütő, hogy rosszul taníthattam ezt a lányt, hogy egyáltalán felmerült benne az a gondolat, hogy zavarna avval, ha segítséget kérne tőlem a munkájával kapcsolatban.
Azt gondolom, egy tanár felelőssége a diákjai iránt nem fejeződik be az utolsó kifizetett órával, aztán utána boldoguljon, ahogy tud! Én vagyok a legbüszkébb, ha látom, hogy a tanítványaim fejlődnek, ügyesednek, munkájuk van; szívesen segítek továbbra is, amivel tudok, és nem kötelességtudatból, hanem egyszerűen mert felelősséget érzek irántuk. Én tanítottam őket, az én segítségemmel sajátították el ezt a szakmát, nem hagyhatom és nem is akarom őket magukra hagyni később sem! Nekem a tanítás nem pénzkereset, hanem elkötelezettség: a jövő sminkes nemzedékének minőségi kinevelése! És azt gondolom, amelyik tanár nem így gondolkodik, annak nem kellene tanítania.
Pénzért meg végképp nem!

* * *

2012. február 12.

A színházban látom munka közben, mennyi embernek száraz a szája ilyen hideg időben. Mi, nők még csak-csak használunk valamilyen ajakápolót, de ismertek olyan férfit, aki rendszeresen keni az ajkát valamivel? Ugye ti sem?
Én sose szerettem a divatos, különböző ízű-illatú ajakápolókat, mert az vagy segített, vagy nem. A sminkesek csodafegyvere a carmex, amit a sminkbolton kívül most már az egyik drogériában is be lehet szerezni. Ez egy fantasztikus anyag, mentolt és kámfort is tartalmaz, a herpesz ellen is segít, a különböző testrészek (térd, könyök) száraz bőrét is tökéletesen megpuhítja...szóval imádnivaló segítség nekünk. A fiúk is egy-két kivételtől eltekintve egyre inkább elfogadják, hogy az alapozás-púderezés mellett a szájápolás is a smink szerves részévé vált és nemigen kapálóznak ellene. Van, aki már direkt kéri is, ha én elfeledkeznék róla, és sokuknak ez az egyetlen anyag, ami éri a szájukat (értsd, saját maguk nem kenegetik semmivel, de tőlem elfogadják).
Érdekes módon én nem ezt használom magamra, hanem vazelint. Ez tiszta petróleumzselé, semmilyen ápoló anyagot nem tartalmaz, csak az ajkakat teszi csúszóssá és fényessé (a sminkesek többek között erre is használják, fotózáskor még esetleg a szemhéjra teszik, hogy a smink még fényesebb legyen), szóval valójában nem ajakápoló a hagyományos módon, nekem mégis bejön.

Azt gondolom, nem az ára és nem a márka neve fogja használhatóvá tenni a szájápolót, a lényeg az, hogy valamit tegyetek a szátokra ebben az időben, ami megakadályozza a kiszáradását, súlyosabb esetben a kicserepesedését, mert az remek táptalaj a fertőzésnek, a seben keresztül könnyebben bejutnak a kórokozók a szervezetünkbe. Ha semmi nincs otthon, ami "hivatalos ápoló" lehetne, akkor nyugodtan nézzetek szét a konyhában, bármi jöhet, ami csúszós: vaj, étolaj, disznózsír, méz (ez utóbbit nem lenyalogatni, hiába finom!),... kend fel az ajkakra és várj egy picit, amíg bepuhítja az ajkaidat, aztán óvatosan töröld le a felesleget! De mindenképp használj valamit, hogy mindig csókolnivalóan puha akjaid legyenek akárhány fok is van odakint! ;-)

* * *

2012. február 5.

Az életem mostanában az olajokról szól. Mindenem száraz, a hajam, az arcbőröm, a testem. Gyors közvélemény-kutatást tartottam szakértő barátaim között, mit tegyek a száraz hajammal, a húzódó arcbőrömmel és a viszketésig száraz testemmel. Érdekes módon mindenki olajat ajánlott. A fodrászomtól kaptam egy tuti profi hajolajat, avval kenegetem szegény hajvégemet, ami a göndörsége miatt egyébként is szárazabbnak, sprődebbnek tűnik, mint az egyenes. Az arcomra a krémem fölé kell a speciális arcra való olajat tenni, elvileg csak éjszakára, de én kicsit túlbúzgó lévén amíg a fájdalmas húzódás nem enyhült, nappalra is felkentem és mostanra tényleg kifejtette a hatását. A testemre pedig babaolajat vettem. Első körben a fürdővizembe csepegtettem, de erről nagyon gyorsan leszoktam, amikor percekig harcoltam vele, hogy a fürdőkád széléről leimádkozzam súrolókefével, így mostanában a fürdés után a még kissé nedves testemen átfutok az olajjal, így egyrészt megúszom a takarítását a fürdőkádon, másrészt testápolóra sincs szükségem.

Furcsa, mert pár éve vagyok csak ilyen nyomi telente, emlékszem, régebben nem kellett ennyi macera az első mínuszok megérkezésével. Nem tudom, hogy a környezet változott meg ennyire, vagy az én szervezetem, esetleg mindkettő kicsit, mindenesetre többet kell foglalkoznom magammal ahhoz, hogy a komfortérzetem maximális legyen. Hiába, öregszem. Idén már 40 éves leszek, és bár ez még egyáltalán nem zavar, de bennfentes (értsd: 40 éves elmúlt) barátnőim biztatnak, higgyem el, ha közeledik az idő (szeptember végén születtem), bizony frusztrálni fog. Állok elébe!:-)

* * *

2012. január 29.

Már Berlinben azon gondolkodtam, ha hazajövök, újítani szeretnék a sminktudásomban, valami újat kellene tanulnom, vagy elmenni egy továbbképzésre, szóval valamivel feldobni meglévő tudásomat.
Amikor augusztusban beköszöntem a sminkes boltba, ott avval fogadtak, hogy lesz egy airbrush-bemutató, érdekel-e. Naná, hogy érdekelt! Lehet ez az, amire vágytam?
A technika lényege, hogy egy szórófejes pisztollyal juttatjuk a sminkanyagokat az arcra és a testre, mintegy ráfújva az anyagot a modellre. Testfestésre is kiváló, sőt Magyarországon elsősorban erre használják a sminkesek, például a Brad Pitt zombifilmben is evvel festették a zombikat, Amerikában viszont már otthoni használatra is elterjedt a nők körében. Nosza, nézzük, mit tud ez a gépezet és barátságot tudok-e kötni vele? A bemutató nagyon tetszett, így lecsaptam a tanfolyam elvégzésére is, ami némi időpont egyeztetés után a héten jött el. Nagy várakozással mentem el és annál nagyobb volt a csalódásom, mert a kezemben már egyáltalán nem varázsolt el. Nem az volt a baj, hogy ügyetlenke voltam, tisztában vagyok vele, hogy gyakorolni kellene vele sokat, amíg biztos kézzel tudnám használni, szóval nem az vette el a kedvemet, hanem valahogy nem éreztem azt az ellenállhatatlan vágyódást, hogy ez kell nekem, ezt akarom, ezzel akarok ezután dolgozni! Vártam azt a pillanatot, amikor eljutok odáig, hogy azt érezzem, nem élhetek nélküle (ez a pillanat sokszor eljön, ha betérek egy Douglasba vagy a sminkboltba), de sajnos ez a pisztoly nem zümmögte ezt a fülembe.
Még nem mondtam le róla teljesen, mert hasznos kis jószág, szépen lehet vele dolgozni, de egyelőre élvezem az alkotást az ecseteimmel is, és a gyönyörű sminkanyagaimmal és addig maradok is ezeknél. Viszont büszke voltam magamra, mert legalább kipróbáltam és az egy dolog, hogy nem tetszett annyira, mint vártam, de pont a múlt heti blogomban írtam arról, hogy egy sminkesnek fejlődnie kell, kipróbálni új dolgokat és mindig nyitottnak lenni az újdonságra.
Továbbra is nyitott szemmel nézek szét a szakmámban és keresem azt a dolgot, ami előbbre vinne sminkesként, próbálva elkerülni a "begyöpösödést".
Ha megtaláltam, beszámolok róla!

* * *

2012. január 22.

Szájfénypárti vagyok. Imádom. A keskeny, vékony szájak megmentője.
Most viszont kicsit háttérbe húzódnak, mert a rúzsok jöttek a divatba. Mégpedig az élénk, matt árnyalatok mint a pink, a tűzpiros, a mályva, a gesztenyebarna. Persze én is beszereztem ezeket a színeket, sminkesként kötelességem is figyelni az újdonságokat és ha nem is használni, de mindenképpen tudni róla. Nincs is annál lehangolóbb, mint mikor egy sminkes belemerevedik egy stílusba, adott anyagok használatába és nem tud vagy akar változtatni. A legveszélyesebb az az adott kor és technika, amikor megtanult sminkelni, valahogy azt fogja a legkényelmesebbnek és a magáénak érezni. De ezt nem szabad engedni!

Persze a trendek csak iránymutatóak, és mint a divatban is, csak kevesen követik szezonról szezonra, a divat változásának megfelelően. A többség tisztában van a divattal, de csak azt az adott színt/mintát/szabást fogja magáévá tenni, ami jól is áll neki (szeretném hinni, naivan). Ugyanez áll a sminkdivatra is. Azért, mert felkaptak egy új színt, vagy mint a fentebb említett rúzsok kerülnek előtérbe, még nem fogja a nesszeszeréből kidobni a régi, jól bevált anyagát. Rengeteget írtam már korábban arról, jó lenne, ha mindenkiben lenne egy kis újító szellem sminkelés terén, de mindenképpen úgy, hogy az arca sajátosságait, színeit figyelembe veszi
És ha valaki szereti a szájfényt, nyugodtan használja ezután is!
Én is azt fogom tenni.

* * *

2012. január 08.

Rengeteg sminkanyagom van, mint általában a sminkeseknek. Vannak kedvencek, amiket semmi pénzért nem tennék ki a táskámból, vannak a kötelező tartozékok és vannak azok, amik valahogy belekerültek és várták azt, hogy vagy az egyik, vagy a másik csoportba beleessenek. Ha egyik sem nyert, a szokásos évi nagytakarításkor, amikor kipakolom a táskámat és alaposan kitisztítom, már nem fog bele visszakerülni. Megmaradnak gyakorló anyagoknak, a tanítványok fogják használni az órák alatt.
Félreértés ne essék, ezek is professzionális, márkás anyagok, csak valamiért nem lettek a szívemnek kedvesek a színük vagy textúrájuk miatt. Viszont ezek hiányában űr maradt a táskámban, és nem is én lennék, ha nem próbálnám megtölteni az üres helyeket. Így a héten meglátogattam a sminkboltot és bementem pár illatszerboltba is megnézni, hogy kedvenc márkámnál, a Diornál vagy esetleg más luxusmárkánál találok-e olyan szépségeket, amik érdemesek a "leendő kedvenc anyag" címére. Nem sznobságból keresem a luxusmárkákat, hanem sajnos el kell ismernem, hogy ezek minősége ténylegesen jobb, mint az olcsóbb társai (arról viszont nem vitatkoznék, hogy annyival jobbak-e, mint amennyivel drágábbak, de ez egy másik téma). Természetesen találtam gyönyörűségeket, szemhéjporokat, arcpíreket, szájfényeket, így kijelenthetem, dugig van a táskám megint, és külön művészet mindent úgy visszapakolni munka után, hogy be is tudjam csukni.

Az új anyagok miatt minden sminkelést nagyon várok, azon filózom, melyik új árnyalatot használjam, hogyan variáljam őket össze, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Imádom ezt az ismerkedős-kisérletezős fázist, nemcsak a táskám kapott új színeket, hanem az alkotni vágyásom is új lendületet!
És szerencsére van is hol és kin próbálgatni.

* * *

2012. január 02.

Boldog, egészséges új évet kívánok mindenkinek!
Ha számot kellene vetnem a tavalyi évről, meg kellene állapítanom, hogy nem tartozott a kedvenc éveim közé, bár összességében a pozitív felé billent a mérleg már csak azért is, mert januártól Leila cica gazdija lettem, és már ez a tény önmagában übereli az összes kellemetlen dolgot, ami ért bennünket.
Augusztus közepéig Berlinben éltem, 3 év után kellett búcsút vennünk egy csomó baráttól és ez nem ment túl könnyen főleg úgy, hogy a többi ország diplomatáinak váltása június-júliusban van, így először végigasszisztálhattam a szintén távozók elköszönését, majd augusztusban mi búcsúzhattunk az ottmaradóktól. Lelkileg volt nagyon megterhelő a dolog, mert hiába tartjuk azóta a kapcsolatot az interneten, az nem pótolhatja a közös bulikat, vacsorákat. Sokszor vagyok még lélekben Berlinben, ami azt gondolom, teljesen természetes.
Viszont jó is volt hazajönni, mert már nagyon alkothatnékom volt. Tudjátok, Berlinben a diplomata státuszom miatt nem sminkelhettem hivatalosan, bár egy-két jó hangulatú csoportos sminkoktatást tartottam a barátnőknek angol nyelven. Így már nagyon izgatottan jöttem haza, és minél hamarabb bele akartam vágni a munkába, ami mint tudjátok, némileg halasztódott térdszalagszakadásomnak köszönhetően.
Sminkes barátaimmal való levelezésünk után arra számítottam, nem, vagy csak nagyon nehezen sikerül újra sminkes munkákat kapnom. Előre felkészítettem magam erre és tudatosan próbáltam nem rágörcsölni a dologra. Azt gondoltam, először a magánemberek fognak megtalálni sminkoktatással vagy alkalmi sminkek készítésével és majd pár hónap múlva lassan elkezdenek szállingózni a munkák a szakmából is. Ehhez képest a magánmunkák száma elenyésző a szakmai munkákhoz képest (ha emlékeztek, ott volt a Brad Pitt-film, aminek az elejét járógéppel nyomtam végig én, a hős, az RTL Klub, Operett Színház, Miklósa Erika és Rost Andrea lemezbemutató koncertjei), és úgy néz ki, a továbbiakban sem fogok szűkölködni ezekben, remélem. Szóval szakmai szempontból jó évet zártam, erre nem panaszkodhatom.
És mivel sminkes vagyok, azt hiszem, ez a legfontosabb.

* * *

2011. december 20.

Mivel soha nem voltam még Erdélyben, ezért nagy várakozással tekintettem múlt hétvégi munkám elé.
Az X-faktor szombati elődöntőjében a 3 bennmaradt énekes lakóhelyére elindult 3 stáb, hogy onnan pár perces bejelentkezésekkel bemutassák az ottani hangulatot. Én Valkó Eszterrel Baricz Gergő faluját kaptam meg, így péntek reggel nekiindultunk a 660 km-es útnak úgy, hogy Gergő továbbjutása esetén nemcsak a szombat estét fogjuk ott tölteni és végigizgulni, hanem a vasárnapot is, és csak utána, hétfő reggel indulunk vissza Magyarországra. Sajnos mint már biztosan tudjátok, Gergő szombaton kiesett, így viszonylag kurtára sikerült erdélyi látogatásunk. Annyit mindenesetre leszűrtünk, hogy tüneményes emberek élnek ott, barátságosak, közvetlenek, így elhatároztam, hogy Lalával biztosan visszamegyünk még, nem dolgozni, hanem élvezni az emberek vendégszeretetét és csodálni a fantasztikus tájat. A hargitai hegyekben ott jártunkkor ráadásul hó esett, így még szebb volt a látvány, ameddig a szem ellátott, hegyek mindenhol, a hegyeken pedig hótól megroggyant hatalmas fenyvesek! Alföldi lányként hihetetlen szépnek találtam, teljesen elvarázsolt!

A múlt hetem másik csodás élménye Rost Andreához kötődik, aki a MÜPA-ban tartotta Pannon dalok című új cédéjének lemezbemutató koncertjét, ahol ismét én sminkelhettem őt.

Amikor olyan munkám van, amiért különösen hálás vagyok, például fantasztikus emberekkel kerülök közeli kapcsolatba, vagy olyan élményekkel gazdagodok, amiért másoknak ráadásul fizetni kell, mindig elmélázom, milyen szerencsés is vagyok, hogy sminkesént dolgozom. Eleve az, hogy dolgozhatok, van munkám, és élvezem is csinálni, már nagy eredmény, de az, hogy ennyi pluszt kapok általa, már szinte túl szép!
Sok barátságot kötöttem magánemberrel és "sztárral" egyaránt, rengeteg helyen megfordultam, ahová esetleg el sem jutottam volna, ha nem vagyok sminkes; mindezek adják azt az érzést, hogy jól választottam, és a helyemen vagyok.

* * *

2011. december 2.

Még Berlinben éltünk, amikor már avval riogattak sminkes ismerőseim, kár hazajönnünk, mert munka az nincs és fel fog kopni az állam a többi sminkessel egyetemben. Ebben a hiszemben cuccoltunk haza, és azóta is várom, hogy ne legyen munkám és kopjon fel az állam, de valahogy eddig ez elkerült. Nem tudom, szokásos isteni szerencsémnek, esetleg ki nem kopó nevemnek köszönhető, de a legelső perctől kezdve, amióta lábra tudok állni a balesetem óta, van munkám. Egyelőre még nem olyan zizegős az időbeosztásom, mint kiutazásunk előtt 3 éve, de ezt egy cseppet sem bánom.
3 év "nyaralás" után rosszul is esnék megint olyan pörgősen élni, mint előtte. Most kicsit dolgozom, kicsit pihenek, és ez tökéletesen meg is felel nekem, főleg, hogy a kicsit dolgozás minőségi munkákat jelent. A film után tévéztem, mostanában pedig egy sminkes barátom munkáját vettem át ideiglenesen pár hónapig az Operett Színházban.
Mivel nincs és nem is volt - néhány kivételtől eltekintve - állandó munkahelyem, mindig vándoréletet éltem, egyik nap itt dolgoztam, másik nap ott, a lényeg, hogy mindig máshol, ezért a munka mellett azt is nagyon élvezem, hogy állandó munkatársaim vannak és ugyanazokat az embereket sminkelem nap mint nap. Ráadásul az előadásokat meg is nézhetem/hallgathatom, így a munka mellett kulturálódhatok is, ami külön élvezet.
A szakmai munkák mellett elkezdtek szállingózni a magánemberek általi megrendelések is, alkothatok is, és régi nagy szerelmem, a tanítás is utolért. Kialakítottam egy kis sminkes stúdiót a lakásunkon, egy külön bejáratú, képekkel teli kis szakmai birodalmam van, így se a férjemet, se Leila királykisasszony cicámat nem zavarjuk munka közben, bár ez utóbbi néha meglátogat minket, megszagolja a vendégeket, megsimogattatja a pocakját, aztán megy is szundikálni, mert valahogy össze kell jönnie a 23 órás alvásnak egy nap!:-) Az, hogy cica van a háznál, senki macskaallergiás kedvét ne szegje, mert állítólag ez az egyetlen olyan cicafajta, aminek a szőre másmilyen összetételű, mint az átlag cicáké, így nem allergizál.

* * *

2011. november 8.

Végre kialhattam magam és van időm magamra is és a felhalmozódott ügyeim intézésére is.
Szombaton reggel ért véget a filmforgatás, ami az utolsó 4 hetemet teljes egészében lefoglalta, ugyanis a felvételek napnyugtától napkeltéig zajlottak, így a nappalaim alvással teltek.
A film Max Brook World War Z című könyvéből készül, én becsületesen elolvastam a könyvet és rettentően nem tetszett, bár nem is szeretem ezt a stílust, míg a férjem teljesen odavolt érte, hogy végre valami más, és ha nem rontották el valami borzalmas forgatókönyvvel, akkor ez nagyot szólhat!
Hát, majd meglátjuk!

Az első két hétben a zombik ellen harcoló emberek koszolását csináltam másik 40 sminkessel. Kb. 800 statisztát kellett mindennap fáradttá, kimerültté, piszkossá sminkelni. Ez utóbbi olyan jól sikerült, hogy az egyik statiszta néninket az ellenőrök leszállítottak a forgatás után egy buszról, mondván, hogy nagyon ápolatlannak néz ki. Elvileg minden reggel, amikor véget ért a munka, lemostuk azok sminkjét, akik ezt kérték. Valószínűleg a néni evvel nem akart időt pazarolni, mondván úgyis megy haza fürödni.
Két hét után átkerültem a zombi haj részlegbe. Zombiból sokkal kevesebb volt (kb. 50, őket számítógépes trükökkel fogják sokszorosítani), egyrészt zombi nem lehetett akárki, színészek, táncosok és kaszkadőrök játszották, ugyanis ehhez a szerephez a sok elesés/meghalás miatt kellett némi tanult mozgáskultúra, másrészt az ő sminkjük/maszkuk elkészítése órákba tellett és minden zombira jutott egy testfestő. A szereplők vállalták, hogy kopaszra borotváljuk a fejüket (ez volt a napi munkám egyik része), így könnyebb volt a festés is a sima bőrükre, meg a különböző sebeket imitáló műanyag protéziseket rájuk ragasztani. A munkám másik része pedig a fejükre parókaszigetecskéket felragasztani, azt mutatva, mintha foltokban kopaszodnának és már csak pár csomó haj maradt volna a fejükön.
A szereplők sminkjének, hajának elkészítése, valamint az öltözködés egész máshol volt, mint maga a forgatás, amit a bulvársajtóból biztosan tudtok, hogy a volt Glóbusz konzervgyár területén volt Kőbányán. A két hely között buszok szállítottak bennünket, és csak ezek a járművek hajthattak be a gyár területére.
Magyarország volt az utolsó állomása a film készítésének. A legtöbb jelenetet már Amerikában és Máltán leforgatták, itt csak a több száz fős csatajeleneteket vették fel a zombik és az emberek között, innentől pedig már csak az utómunkák vannak hátra, amik várhatóan egy évig fognak tartani, és a pletykák szerint 2013 elején fog a film a mozikba kerülni.
Nagy élmény volt egy ekkora produkcióban részt venni és látni, lehet máshogy is forgatni, mint ahogy eddig láttam és tapasztaltam a szűkös költségvetésű magyar filmekben. Itt mindenre rengeteg ember volt, szinte túlbiztosították magukat. Minden nagy léptékű, minden olyan "amerikais" volt. A költségek mintha egyáltalán nem számítottak volna, és gyaníthatóan nem is számítottak, úgyis tudják, hogy többszörösen visszajön a befektetett pénz.
És bár nem én sminkeltem Brad Pittet, angol sminkese volt, azért találkoztam vele, és megállapíthattam, hogy közelről is sármos és megnyerő, és nem a fotoshop tette eddig jóképűvé. :-)

* * *

2011. október 21.

A nagy durranás tényleg nagyot szól(t), de amíg vége nincs, addig nem írhatok róla, akkor viszont ígérem, kárpótollak benneteket.
Azért elárulom, miről van szó: Brad Pitt Zombiháború című itthon forgatott filmjéről, amiben én is dolgozom. Részletek később.

Viszont amennyire eseménytelenül teltek az elmúlt heteim a balesetem miatt, mióta a lábam rohamosan javul és a munkák is jobban megtalálnak, annyira elfoglalt vagyok mostanában. Egyrészt a fentebb említett forgatás miatt, másrészt a pihenőnapjaimat nem pihenéssel töltöm, hanem egyéb munkákkal (a forgatás sötétedéstől napkeltéig tart, így nem mehetünk mindennap, kell a regenerálódás).
Imádott énekesnőm, Miklósa Erika Másképp című lemezbemutató koncertjére 3 év kihagyás után megint összeállt a régi csapat (a fodrász és az öltöztető és én a sminkes), és Pécsett, a tavaly átadott Kodály Központban adott egy fergeteges műsort. Olyan jó érzés volt megint sminkelni őt, mintha a csodálatos, Berlinben töltött 3 év nem is pihentette volna a közös munkánkat, és a hangulat is ugyanolyan volt, mint régen. Van, ami nem változik és ez örömmel tölt el!

Ha egy díjátadón meghatódva, a könnyeimmel küszködve el kellene rebegnem, kiknek köszönhetem, hogy ott állhatok, az első név biztosan Meskó Zsolté lenne, amár sokszor emlegetett rendezvényszervező barátomé, akit 23 éve, még gimnazistaként ismertem meg, anno a nővérem barátjaként. Az a kapcsolat már réges rég véget ért, de a csillagok különös állása miatt a miénk a mai napig él és virul, ő a legjobb barátom.
És sminkes karrierem elindítója.
Amikor 2006-ban megjelent a sminkes könyvem, azt is neki ajánlottam. Kicsit féltékeny volt, hogy nekem már van csillagom a "Guttenberg-galaxisban", neki meg még nincs, pedig rengeteg kiadásra váró ötlete volt/van a fiókja mélyén. És végre ez az idő is eljött, Ugron Zsolnával közösen Szerelem féltők címmel egy hónap múlva jön ki a nyomdából a szerelemről, emberi kapcsolatokról szóló levélregényük, amihez a borítóra készült fényképeiket én sminkelhettem! Ismerve kettejük gondolkodásmódját és stílusát, különleges lesz a könyv és büszkeséggel tölt el a tudat, hogy egy pici közöm nekem is lesz hozzá!

* * *

2011. október 11.

Eljött végre a múltkor emlegetett blogbejegyzés ideje, ugyanis volt szerencsém megint Rost Andreát sminkelni. A MÜPA-ban volt Richard Strauss: Daphne című operájának bemutatója, ahol Andrea a címszerepet énekelte. Jó érzés volt újra alkotni, pláne őt sminkelni, és külön emelte az est fényét, hogy ez volt az első alkalom a balesetem óta, hogy hosszabb időre kitettem a lábam otthonról (járógéppel persze, de akkor is!). Nem is gondoltam volna, hogy egy egyszerű kis szalagszakadás ennyi macerával jár. Én, naív azt hittem, pár hét és újra a régi leszek, ehhez képest még mindig, 5 és fél héttel a baleset után is vannak fájdalmaim, egyáltalán nem úgy működik a lábam, ahogy szeretném, és csak a gyógytornászom látogatásai tartják bennem a lelket! Az egyetlen pozitív dolog, hogy óvatosan, öregesen már mászkálhatok a városban, kis távolságokra mehetek, amit persze ki is használok.

Amíg viszont szobafogságban voltam, rengeteg barátom meglátogatott, jó volt végre a 3 éves levelezés után személyesen is találkozni a megmaradt barátokkal, mert furcsa módon sokan nem tudtak mit kezdeni a berlini életünkkel és elmaradoztak mellőlünk. A házhoz jövetel nekem kényelmes volt, ők meg megismerkedhettek Leilával is, aki 4-én múlt egy éves, szóval hivatalosan nagykorú lett!!! Ez csak annyiban érint bennünket, hogy a kölyökcicáknak készült ételeket felváltja a felnőtteknek készült és izgulhatok, hogy az új ízesítés is ízleni fog-e neki!

Ha minden jól megy, a következő írásom egy hihetetlen sminkes munka kulisszatitkairól fog szólni, de nem iszom előre a medve bőrére, így nem leplezem le a "durranást". De ha bejön, nagyot fog szólni!

* * *

2011. szeptember 9.

A mostani blogbejegyzésben már a sminkes munkáimról és az alkotás okozta érzéseimről szerettem volna írni, de sajnos ezt még 5 hétig el kell halasztanom. Az ok annyira banális, hogy szinte szégyellem leírni: egy hete megcsúsztam a nedves konyhakövön és elszakadt a térdszalagom. Eddig combtőtől bokáig tartó gipszben nyomtam a kanapét, most már kicsi könnyebbségem van egy fekete dizájnos járógép személyében, de még mindig sokat kell pihennem és nem terhelnem! Nekem, aki egyrészt zabszemmel a fenekében született, másrészt eleve az alkotni vágyás lázában égtem, mióta újra Magyarországon vagyok, gondolhatjátok, mennyire nehezemre esik a kanapén ücsörögni, könyveket olvasni és filmeket nézni. Nem mondom, mindhárom jó szórakozás a maga nevében, pláne egy fárasztó nap után csinálni, de ha nincs más alternatívád ezeken kívül, MUSZÁJ ezt csinálnod 6 héten keresztül az alváson kívül töltött idődben, az egy kicsit frusztráló!!!
Viszont a két kedvencem halálra kényeztet. Lalára hárul az összes elfoglaltság, amit eddig én is meg tudtam tenni, de most ugye akadályoztatva vagyok, gondolva itt a házimunkától kezdve a cicánk kiszolgálásáig. Azt hiszem, nem említettem még (szándékosan persze, mert ha elkezdeném, nem tudnám abbahagyni róla a mesélést), hogy január óta van egy most 11 hónapos tündéri brit rövid szőrű cicánk, Leila névre hallgat (a nevet a tenyésztő adta neki, nem mi, és mikorra mi megismertük, már tényleg hallgatott rá, így nem akartuk megzavarni egy "Cirmivel"). Ez a típus nem igazán ölbemacska, viszont rettentően ragaszkodó. Nos, a baleset óta még inkább. Érzi a nem mindig pozitív érzéseimet és a maga módján próbál vigasztalni. Állandóan mellettem fekszik, éjszaka is, akkor simogathatom és addig, ameddig akarom (pechje van, ezt alaposan ki is használom;-) ), és ha nagy nehezen rászánom magam, hogy néha felkeljek a kanapéról (a természet hívó szava), akkor pedig jön velem, megvár, majd újra letelepszik mellém a kanapéra. Rajongok érte, és az a vicc, hogy Lalát is levette a lábáról a bájával, pedig úgy indult az ő kapcsolatuk, hogy "megtűrlek, mert a szerelmem akart téged, én meg engedtem neki, de közöttünk semmi sem lesz, mert nem nagyon szeretem a macskákat, én kutyás vagyok!". Aha, ahogy Móricka elképzelte!:-)
Szóval kitartás azon olvasóimnak is, akik már arra várnak, hogy sminkeljem vagy tanítsam őket! Higgyétek el, nálam biztosan nem vagytok türelmetlenebbek, hogy újra ecsetet fogjak a kezembe. Alig várom, hogy végre elérkezzen annak a blogbejegyzésnek az ideje!

* * *

2011. augusztus 20.

Újra Magyarországon!!!
Egyelőre a dobozhegyek minimalizálása a célom a lakásunkban, elég jól haladunk, úgyhogy reményeim szerint belátható időn belül megint a sminkre tudok teljes erőből koncentrálni. Van mobiltelefonom is újra, és a számom is a régi, úgyhogy most már telefonon is elérhető vagyok, nemcsak levélben.

Az elmúlt 3 évről nemigen tudok tömören írni. Régi olvasóim az első két évről olvashattak a blogban erről a különleges életformáról, az újaknak meg egy blogbejegyzés kevés ahhoz, hogy egyáltalán a felszínt megsimítsam, szóval inkább nem is próbálkozom. Feltöltődtem testileg-lelkileg, ez a kis pihenő erőt adott a következő években ahhoz, hogy megint élvezetből és ne megszokásból sminkeljek vagy tanítsam a sminket. Nagy a veszélye annak, ha valaki hosszú időn keresztül ugyanazt csinálja, hogy belefásul kicsit a munkába, hiába élvezi, nos, engem is meglegyintett ennek a szele Berlin előtt, szerencsére pont időben tarthattam pihenőt. Most meg tettvággyal teli várom az alkotás lehetőségét, nem is beszélve az oktatásról!
Hihetetlen szerencsésnek tartom magam Berlinért, az ott töltött időért, a megélt tapasztalatokért és a kapott barátságokért. Mielőtt kimentem, mindenki lehülyézett, hogy a férjem karrierje miatt kettétöröm a magamét, mert soha nem fogok újra az élvonalba kerülni, ha egyszer kiestem onnan.
Nos, egyrészt ettől sose féltem és az eddigi megkeresések is engem igazolnak, másrészt már előzetesen is azt gondoltam, ekkora bulit nem szabad kihagyni akkor sem, ha ennek a karrierem látná a kárát, és utólag is megveregethetem a vállamat, mert jól döntöttem. Hiszem, hogy az ott megélt dolgok többé, jobbá tettek, amit a munkámban is kamatoztatni tudok. A sminkes mindig kicsit pszichológus is, akinek a szépítésen kívül önbizalomadó szerepe is van, és ha én magam fásult, fáradt, rossz kedvű lennék, nem tudnék pozitív energiákat adni magamból. Viszont Berlin újra feltöltött, és alig várom, hogy újra belevethessem magam a munkába!

* * *

2011. július 29.

Boldogsággal tölt el, hogy a stílusom végre divatos lett!!
No, nem a ruházatomra gondolok, hanem a sminkelési stílusomra. Én nem vagyok a láthatalan smink rajongója, én szeretek színeket látni és használni az arcokon. Természetesen az ízléses sminkre gondolok, nem a transzvesztiták és egyéb "boldog nők" erős, már-már túlzó és közönséges arcfestésére. Lehet élénk színeket olyan finoman is felvinni, hogy bár látszik a szín, hisz épp az a lényege, de nem az uralkodik az arcon, csak kiemeli az arc színeit, és harmóniát teremt a ruha színével.

A most rettentő divatos "color blocking" elérte a sminkelést is, bár a kifutókon látható túlzásokat nem kell egy az egyben lemásolni (a kedvencem a narancsszínű felső ajak és a fukszia színű alsó), inkább csak iránymutatásként érdekesek, merre halad a sminkes divat, mit kellene használni, ha valaki trendi akar lenni ebben is.
Az a tapasztalatom, hogy a nők ragaszkodnak egyetlen technikához a jól bevált színnel elkészítve. Ebben nincs semmi rossz, mégis néha jó lenne már csak hangulatjavítás céljából is kipróbálni valami mást. És itt jön képbe a color blocking, vagyis a nagyon élénk színek együttes használata (zöld és kék együtt, korall és fukszia, skarlát és rózsaszín...) A két szín együtt inkább a szemre és nem a szájra való (kivéve a divatbemutatókon). A világosabb színt használd a belső szemzugban, a sötétebből pedig a külső szemzugba tegyél egy keveset, természetesen a két szín találkozását fültisztító pálcikával elmosva. Pár fotót erről az új divatról a fényképeknél nálam is láthatsz, a 2006-os könyvképeimnél. Milyen vicces, 5 évvel ezelőtt már láttam, hogy egyszer eljön az én időm és divatos leszek!:-)

* * *

2011. július 16.

4 hét és befejeződik berlini kiküldetésünk.
Azt hittem, a sminkelés - újbóli - elkezdése majd Magyarországon fog bekövetkezni, de soha jobb kezdést, mint amihez volt szerencsém!
Mint tudjátok, június végével átadtuk a marsallbotot a lengyeleknek az Európai Unió elnökségéhez, aminek itt Berlinben egy különös koncert volt a záróakkordja a Pariser Platzon a Brandenburgi Kapunál. A több részből álló koncert engem is érintő "része" Rost Andrea volt, akit én sminkelhettem az alkalomra. Furcsa érzés volt újra a kezembe venni az ecseteket azért, hogy mást szépítsek meg velük, mert itt bizony a pár angol nyelvű csoportos sminkoktatást leszámítva csak magamat pingálgattam az esti fogadásokra és vacsorákra.
A smink előtt azért bújkált bennem a kérdés, vajon az ember elfelejtheti-e 3 év alatt imádott szakmáját és a keze emlékezni fog-e a mozdulatokra, de azt hiszem, nem árulok el nagy meglepetést, ha a válaszom az első kérdésre nem, a másodikra igen. Amikor Andrea leült, és ráterítettem a beterítő kendőt, minden újra visszajött (vagyis el sem ment), éreztem az ismerős bizsergést, ami kellemes előjele annak, hogy alkothatok, remélhetőleg szépet és tetszőt. Az, hogy én meg voltam elégedve a sminkkel, soha nem elég nekem, mert a legfontosabb, hogy a modellemnek, akinek készítettem, tetsszen. Nos, szerencsére Andrea is a sajátjának érezte, mondjuk régről ismerjük egymást, és már többször csináltam neki sminket, de ez elég speciális helyzet volt neki is, nekem is. A leglényegesebb dolog pedig az, hogy fantasztikusan énekelt, és teljesen elvarázsolta a közönséget. És ez nem kis dolog, lévén, hogy magyarul, magyar dalokat énekelt németeknek olyan alkalomból, amihez sok közük nincs (az elnökség átadására gondoltam).